Mikor a kapuhoz értem, láttam, hogy áll egy autó a ház előtt. Nem volt ismerős még a rendszám sem, fogalmam sem volt ki az, nem sűrűn járnak hozzánk vendégek. Hát mindegy, majd kiderül, nem feszülök rá maximum felmenekülök a szobámba ha kínos a helyzet. Amikor beértem nagyon megörültem, hisz Theresa nagynéném volt az Angliából.

-De nagylány lettél! Régen láttalak- kezdte a szokásos ’kislány voltál még mikor utoljára láttalak’ című történettel, de nem zavart, hisz csak jó emlékeim vannak róla, nagyon imádom őt.

-Theresa néni, úgy örülök, hogy végre találkozunk! Tényleg régen voltál már nálunk- mutattam magamon végig, mint aki tetőtől talpig átváltozott. Majd ezután megölelgettük egymást.

-És egyébként miújság van odakint?

-Többnyire minden rendben van- mondta majd jelentőségteljesen anyáékra nézett

-Hogy érted, hogy többnyire?

-Az most nem lényeg. Beszélgessünk inkább rólad. Suli jól megy?

-Á hagyjuk azt. Miért is többnyire?- erőltettem tovább szokásosan

-Miért olyan fontos ez?

-Láttam, ahogy rátok nézett. Kérlek mondd vagy mondjátok el miről van szó!-könyörögtem

-Ígérem később elmondjuk csak előbb mesélj magadról kicsit mivan veled mostanában

-Velem nincsen semmi, a suli úgy megy ahogy eddig se jobb se rosszabb.. oké talán érettségire kicsit rákellene feküdni de az írásbelitől nem tartok a szóbeli meg odébb van

-Azért ügyesen! Négyesnél rosszabb jegyet nehogy összeszedj nekem mert akkor nem…-hökkent meg hirtelen mint aki elszólta magát. Ezután anyára és apára pillantottam akik Theresára gúvadt szemmel méregették nagynénémet.

-UGYAN MONDD MÁR EL!Mi nem..?-emeltem fel a hangom.

-  Nem jöhetsz ki Angliába velem segíteni a vállalkozásba, mert egyedül már nem bírom, és szükségem van egy társra

-Ó. Értem.-válaszoltam lesokkolva

-Nem is örülsz Zori?- kérdezte apa csalódottan

-De persze, fantasztikus lehetőség.. viszont még nem annyira tudom, hogy fog sikerülni az érettségi.-hárítottam.

 Uram Isten. Valódi lehetőség. Nem egy megmérettetés hanem fix kinti élet kínálkozik számomra. Sosem gondoltam volna hogy Theresa valaha beavatna a vállalkozói titkaiba, vagy egyáltalán a közelébe engedne a dolgoknak. Habár ha belegondolok, neki nincsen családja és senki aki örökölhetné a céget amit kint felépített. Vajon rám szeretné hagyni az egészet?! Dehogyis.. hogy jut eszembe ilyen. Mintha máris el akarnám happolni előle az egész bizniszt. Mi lesz így az ösztöndíjjal? Az annyira bizonytalan még.. nem is jelentkeztünk. Amerikába vágyom nem Angliába. Természetesen az sem lenne rosszabb semmivel sőt, biztosabb lábakon álló kiugrási lehetőségnek mutatkozik mint a táncos dolog. Megint nem tudok dönteni. Miért hozza így mostanában a sors?!

-Jól vagy szivem?- szólított meg anya aggódva. Megint begondolkoztam

- Persze, semmi baj- mosolyodtam el- ez még a jövő zenéje, majd látjuk akkor mi lesz hogy lesz

-Rendben, ezzel egyetértek. Csak azért mondtam, hogy legyen időd elgondolkodni rajta. Attól nem félek, hogy az általam felállított feltételeket nem teljesíted, szóval onnantól fogva azon múlik hogyan döntesz.

-Szerintem kész van a vacsora- törte meg anya a komoly témát

-Szuper, eléggé éhes vagyok már-mondtam neki és felálltam vele együtt segíteni neki az előkészületekben.

A vacsora jó hangulatban telt. Haza jött nővérem is, ugyan a párja most éjszakás így nem szeretett volna egyedül lenni este, arról nem is beszélve, hogy Theresa vele is akart beszélni, mert számára más lehetőséget tudna nyújtani szintén Angliában. Anya ilyenkor mindig oda és vissza van, ha Fédra itthon tölt el egy kis időt a családdal.

Alig tudok aludni. Inkább egyáltalán nem megy. Kattog, kattog és kattog az agyam. Igyekszik mérlegelni az összes lehetőséget de talán túl van terhelve szegény. Bele is fájdul a fejem ebbe. Kimegyek a konyhába egy saridonért és egy advilért, majd készítek egy kakaót és bekapcsolom a gépet. Erősen kétlem, hogy bárki is fent lenne ilyenkor de azért egy próbát teszek. Még ha csak végigfutok az üzenőfalon akkor is valamivel legalább egy kis időre muszáj elvonni a figyelmem. Fent találom Rinnát aki egyből ír is

-Te mit keresel fent ilyen későn?!

-Képtelen vagyok aludni

-Na miért?

-Itt van Theresa

-És..?

-És mondott valamit ami nem hagy nyugodni

-Beszólt vagy mi a baj?

-Nem is baj ez…. Csak kimehetnék vele Angliába ha nem lesz hármasnál rosszabb jegyem érettségin

-De hisz ez fantasztikus!!

-Hát és az ösztöndíjjal mi legyen?!

-Állítsd egymással szembe pro és kontra dolgokat mind a kettőnél, és nézd meg melyik jön ki jobban, vagy inkább hasznosabban

-Te is tudod hogy az én álmom Amerika. Nem pedig Anglia.

- Arra semmi garancia nincsen, hogy oda eljutunk. Mmint Amerikába.

-Egy próbát megér még mindig úgy gondolom. Ha most jelentkezünk még időben lezajlik az egész, és akkor megtudjuk kijutunk-e. nem lesz késő még utána se kimennem akkor

Theresával ha nem jön össze a táncos mizéria.

-Oké, ahogy gondolod. De akkor most azonnal jelentkezz.

-Rendben főnökasszony!

Majd ezután boldogan nyitottam meg a jelentkezési lapot és töltöttem ki a kettőnk nevével. Még szerencsém, hogy márciusban töltöttem a 18. életévem, így nem kell szülői beleegyezés Magyarországi szabályok szerint. Azért is dobta fel a hangulatom mert eddig úgy éreztem Kori nem érezte annyira magáénak ezt a lehetőséget, viszont most ő mondta hogy akkor most vagy soha. Ez kicsit megnyugtat. Mintha nem csak én kergetnék egy lehetetlen álmot. Meg is van. Ráviszem a kurzort a küldés gombra de egyszerűen nem megy így elsőre. Egyre gyorsabban ver a szívem mintha valami rosszban sántikálnék. De hisz ebben nincsen semmi rossz, győzködöm magam. Csak próbálkozom valami önállóval. Zavar, hogy nem szóltam anyáéknak. Nem, nem zavar. Na jó egy kicsit. Rászánom magam mire rákattintok a küldés gombra. Innen nincs visszaút.

-Kész is- értesítettem őt egyből

-Remek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor és mit kapunk vissza válasznak

-Ne is mondd, ezek után végképp nem tudok majd aludni

-Azért próbálj meg, háromnegyed 1 van.

-Igyekszem , de aztán te is menjél

-Persze máris , mert leragad a szemem. Jóéjt Zorka! ALUDJÁL!

-Azonnal. Jóéjt Rinna!

Majd kikapcsoltam a gépet megittam a kakaót és lefeküdtem aludni. Meglepően gyorsan sikerült is álomba merülni. Furcsa álmom volt . Két idegen emberrel ismerkedtem meg egyszerre egy szórakozóhelyen. Az egyikük hűvös teremtés volt, mégis jól kijöttünk egymással. A másik nagyon pörgős nyitott közvetlen, inkább ilyen személyiségű emberrel barátkozom össze hamarabb. Mégis mind a kettejüktől tartottam, hisz csak akkor este ismertem meg őket. Mind a kettő felajánlotta a közös taxi lehetőségét, melyiket válasszam?!