-teljesen átlagos vagyok.-böktem ki végül- mesélj inkább te magadról. mióta vagytok jóba Levivel? még sosem láttalak. mármint most nem akarok egoista lenni, hogy mindenkit ismerek de nyitva tartom a szemem.

-az unokatesója vagyok. egy hónapra jöttünk látogatóba hozzájuk ugyanis nálunk most szünet van, és ilyenkor szoktunk hosszabb időre eljönni. ők pedig nyáron jönnek hozzánk

-ja értem. tök szuper hogy nektek szünet van

-hát igen, csak utána vizsgaidőszak van szóval az már nem olyan szuper. tudod már mit kérsz?

-igen, itt egy félét szoktam enni mindig. na és te?

-még nem vettem rá magam, hogy az étlapot is nézzem- mondta majd kacéran elmosolyodott. Éreztem ahogy lángba borul az arcom. Mi történik?! Soha nem tud zavarba hozni senki.. jó néha. De nagyon nagyon ritkán fordul elő. Úgy vonz magához akár a mágnes. Már bele is feledkeztem, hogy most ronda vagyok. Amint eszembe jut gyorsan elterelem a témát.

-mindjárt jövök- ugrottam fel majd elrohantam a mosdóba. Belenéztem a tükörbe és rögvest elszégyelltem magam. A sminkem az egyik szememen már nem is látszott a másikon pedig el volt kenődve. Nem mintha a sima szemceruza és szempillaspirál olyan nagy szám lenne de sokat tud dobni az arcomon. A hajam is katasztrofálisan állt. Copfban volt felkötve de már több volt kívül mint magában a copfban. Gyorsan rendbe kell hoznom magam. Felkötöttem újra a hajam megigazítottam/kikentem újra a szememet egy kis ajakbalzsam és kész. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel ami mindig nálam van majd egy utolsó csekkolást végeztem és máris jobban éreztem magam a bőrömben. Vissza slattyogtam Ricsihez akinek fülig ért a szája mikor visszaültem vele szembe.
-mi az?-kérdeztem tőle

-rapid make up?! nem kellett volna de megtisztelsz

-nem is értem miről beszélsz- viccelődtem.

 Leadtuk a rendelést majd tovább beszélgettünk. Igaza volt Rinának, nagyon rendes srác. Na meg helyes is. És jó illata van. És az alkata is pont az ideálom. Kár, hogy csak egy hónapig van itt. Nem sűrűn találom meg az emberekkel ilyen hamar a közös hangot. Persze mindenkihez próbálok igazodni, de most úgy érzem ő igazodik hozzám. Szokatlan.

-mi leszel ha nagy leszel?- szakította meg a gondolatmenetem

-felnőtt. egyelőre csak ennyi a biztos. a többi még képlékeny

-hogy érted azt hogy képlékeny?! hiszen nem sokára érettségizel. mit csinálsz utána?

-van egy tervem de sajnos erről nem beszélhetek. hét pecsétes titok

-bennem megbízhatsz

-akkorse- vágtam rá határozottan amire meglepődött

-na erre se számítottam

-mire?!

-hogy kemény is tudsz lenni

-hát pedig inkább vagyok néha túlsásogan domináns mint nyájas bárányka. nehéz megtalálni az arany közép utat

-domináns.. hmm például miben?- mondta majd kajánul rám vigyorgott. Ez kész. Teljesen levett a lábamról. Éreztem ahogy a libidóm megindul. Ez ez ellen tenni kell.

-öööö-hebegtem habogtam összevissza majd kortyoltam egyet a vizemből- példáuuul- miért nem jut most semmi az eszembe a szexen kívül?! Ez is csak miatta van mert így tette fel a kérdést. Tudom mire megy ki a játék de nem adom meg amit szeretne.

-emberi kapcsolatokban. nem szeretem ha valaki nyámnyila és akkor inkább a kezembe veszem a dolgokat és én irányítok

-szóval a kezedbe veszed a dolgokat- folytatta az incselkedést

-ebből már nem fogok jól kijönni igazam van?!

-nem nagyon. vagy legalábbis nagyon nehezen. tudod meg kell dolgozni érte- nem. nem nem és nem. El kell tereljem a gondolataim. Miről is beszéltünk ezelőtt.. a jövő, a hét pecsétes titok a tánc!! Nem is tudom, hogy válaszoltak-e azóta.. Alig telt el idő. Erősen kétlem, hogy ilyen hamar vissza jeleznének. De azért nem bánnám ha hazaérve már amikor megnyitom az e-mail fiókomat ott lenne a beérkezett olvasatlan üzenetek között. Mire ezt végig gondolom lenyugszom és sikerül elütnöm a témától.

-és ha már itt tartunk miszter. te mi leszel ha nagy leszel?-tettem fel a kérdést

-plasztikai sebész missz- ment bele a játékba

-hooooppáá kérem. micsoda orvospalántával van dolgom- mondtam mire elnevette magát. Nagyon édes a nevetése.

-még nem vagyok palánta. csak leszek. hogyha felvesznek.

-szurkolok neked Ricsi.

-köszönöm szépen Zori.

Megkajáltunk majd ezután siettem is haza mert délután tánc volt. Remélem Rina nem felejtette el, hogy ma tovább maradunk mint szoktunk. Bár lehet ma még elengedem neki, itthon van James és biztos nagyon örül neki. Kevés időt szoktak eltölteni itthon ha haza látogatnak. Jól fog esni a tánc mint mindig.

Mikor odaértem Kori már az öltözőben volt és nyomta a telefonját

• hellóóóu- köszöntem meglepetten- hát te? azt hittem nem jössz mert itthon vannak Stephenék.

• csövii. jaa voltak is de elég villám látogatás volt mert fél órája már indultak is vissza hogy elérjék a repülőt-mondta kissé csalódottan

• jaaa értem. hát sajnálom. de legalább találkoztatok még ha kicsit is

• igen persze, ígyis beszéltünk sokat

• mit mondott hogy vannak?

• valószínűleg 2 hét múlva kéri meg Elena kezét, és ezzel kapcsolatba mindenképpen szólni akart nekünk előtte hogy ne lepődjünk meg

• jaaajj de cukiiiii- imádom az esküvős sztorikat. meg úgy alapjában véve az esküvőket.
• hát ők tudják- mondta nevetve

• nem örülsz neki?

• deee persze jó lesz meg összeillenek meg minden csak… nemtudom. úgy érzem hogy utána még kevesebbet fog velünk foglalkozni

• ilyenre ne is gondolj. azonnal verd ki a fejedből- parancsoltam rá

• jójó nem rinyálok

• ugye nem felejtetted el hogy ma tovább vagyunk?

• ledumáltad már Reginával?

• öö nem. de kétlem hogy lenne kifogása ellene

• kk

• na

• csak viccelteeeeem. szerintem se lesz vele gondja, de azért még most menj be előtte és szólj neki

Már mentem is hogy megbeszéljem  a tánctanárunkkal ezt az extra gyakorlást.

-sziaa- köszöntem be hangosan a terembe

- heló Zorka mit szeretnél? öltözzél mert mindjárt kezdünk

- igen persze tudom csak azt szeretném kérdezni, hogy ugye ma nincsenek utánunk a terembe és bent maradhatnánk Korinnával csiszolgatni a duót? kissé feldobni meg újítani szeretnénk rajta hogy versenyképesebb legyen.

- szerintem nincsen vele semmi baj.mire gondolsz versenyképes alatt?- tette fel azt a kérdést amibe bele sem gondoltam. most elmondjam neki vagy ne? mivan ha nem hagyja hogy anyáék tudta nélkül jelentkeztem? elmondaná vajon nekik? vagy megértené hogy kissé konzervatívabbak és az ő érdekükben sem szóltam nekik így előre? ajj megint nem tudom mi legyen. legjobb az őszinteség

- háááát iiigazábóól az van, hogy jelentkeztünk egy táncos ösztöndíjprogramba New Yorkba. viszont anyukámék nem tudnak róla mert nem igazán támogatnak engem ezen a pályán.

-szóval most arra kérsz engem is hogy tartsam a szám?- mosolyodott el

-ha nem nagy baj- nyögtem ki hosszas hallgatás után

-még átgondolom. menj öltözni

Basszameg. Most mi lesz így ha elmondja nekik? Akkor aztán rohadt nagy szarban leszek.. jó kis szobafogság gépeltiltás meg hasonlók. A bizalomról nem is beszélve. De hisz nem is csináltam semmi rosszat. Miért érzem rosszul magam? Jó, lehet nem örülnek majd ha megtudják de minek mondtam volna el? Patthelyzet. faszom.

-namivan?- kérdezte Rinna egyből ahogy visszaértem

-lehet elmondja anyáéknak… kurvajó mondhatom- szólt belőlem az indulat

-húúúúú pasztmek. majd megpróbáljuk óra végén rábeszélni hogy ne tegye okés? nyugodj meg- ölelt meg barátnőm mert látta hogy a sírás kerülget

-jó- szipogtam a vállába

Ezután gyorsan felöltöztem majd bementünk órára. Vontatottan telik az óra, alig várom hogy vége legyen mert csak az az egy dolog tud  járni a fejemben: elmondja vagy nem? mivan ha igen? mivan ha nem? támogat majd? lebeszél majd? óóóó. ez az örökös kétkedés felőröl. Mire vége van már reszketek az idegtől. Rohadt. nagy. bajban. vagyok. ha. megtudják.anyáék. Konkrétan halott ember vagyok. Oda hív minket Regina magához. Mi lesz most? Összetöri vajon az álmaim?

Mikor elindultam volna az egyik autó felé hirtelen megjelentek anyáék.
-Nagyon helyes fiatalember- szólalt meg anya, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy mégis honnan kerültek ide.-Vele kellene menned- mutatott a a másik autóra.-Egyébként is ő ki?!-kérdezte a mellettem álló srácra. Ledermedtem. Csak néztem ki a fejemből, ugyanis ha ilyen helyzetet meglátna a valóságban azonnal hazavinne, nem hogy még bíztasson, hogy üljek be egy idegen taxijába. Nem tagadom, kicsit féltem de a kíváncsiság felülkerekedett ezen és végül az általam választott autóban kötöttem ki. Vicces volt és izgalmas. Már első pillantásra hihetetlenül szimpatikus volt. Sok dolgot elmesélt amíg utaztunk a járgányban, de hova is megyünk? Hiszen nem mondott címet amikor beültünk. Amikor oda néztem, a kormánynál nem ült senki, az autó magától ment. Nagyon megijedtem és elkezdtem remegni. Kinyitottam a szemem. Tényleg remegtem, ugyanis majdnem az összes reggel így kezdődik, az én szobám mindig kihűl mire felébredek és vacogva történik meg mindez rendszerint. Ránézek az órára még van 1 perc. Most nem csukom vissza a szemem mert nem vagyok kíváncsi az álom végére. Felkelek és gyorsan elkészülök. Amikor lemegyek a konyhában lent találom a szüleimet és nagynénémet, éppen kávéznak.

Mikor a kapuhoz értem, láttam, hogy áll egy autó a ház előtt. Nem volt ismerős még a rendszám sem, fogalmam sem volt ki az, nem sűrűn járnak hozzánk vendégek. Hát mindegy, majd kiderül, nem feszülök rá maximum felmenekülök a szobámba ha kínos a helyzet. Amikor beértem nagyon megörültem, hisz Theresa nagynéném volt az Angliából.

-De nagylány lettél! Régen láttalak- kezdte a szokásos ’kislány voltál még mikor utoljára láttalak’ című történettel, de nem zavart, hisz csak jó emlékeim vannak róla, nagyon imádom őt.

-Theresa néni, úgy örülök, hogy végre találkozunk! Tényleg régen voltál már nálunk- mutattam magamon végig, mint aki tetőtől talpig átváltozott. Majd ezután megölelgettük egymást.

-És egyébként miújság van odakint?

-Többnyire minden rendben van- mondta majd jelentőségteljesen anyáékra nézett

-Hogy érted, hogy többnyire?

-Az most nem lényeg. Beszélgessünk inkább rólad. Suli jól megy?

-Á hagyjuk azt. Miért is többnyire?- erőltettem tovább szokásosan

-Miért olyan fontos ez?

-Láttam, ahogy rátok nézett. Kérlek mondd vagy mondjátok el miről van szó!-könyörögtem

-Ígérem később elmondjuk csak előbb mesélj magadról kicsit mivan veled mostanában

-Velem nincsen semmi, a suli úgy megy ahogy eddig se jobb se rosszabb.. oké talán érettségire kicsit rákellene feküdni de az írásbelitől nem tartok a szóbeli meg odébb van

-Azért ügyesen! Négyesnél rosszabb jegyet nehogy összeszedj nekem mert akkor nem…-hökkent meg hirtelen mint aki elszólta magát. Ezután anyára és apára pillantottam akik Theresára gúvadt szemmel méregették nagynénémet.

-UGYAN MONDD MÁR EL!Mi nem..?-emeltem fel a hangom.

-  Nem jöhetsz ki Angliába velem segíteni a vállalkozásba, mert egyedül már nem bírom, és szükségem van egy társra

-Ó. Értem.-válaszoltam lesokkolva

-Nem is örülsz Zori?- kérdezte apa csalódottan

-De persze, fantasztikus lehetőség.. viszont még nem annyira tudom, hogy fog sikerülni az érettségi.-hárítottam.

 Uram Isten. Valódi lehetőség. Nem egy megmérettetés hanem fix kinti élet kínálkozik számomra. Sosem gondoltam volna hogy Theresa valaha beavatna a vállalkozói titkaiba, vagy egyáltalán a közelébe engedne a dolgoknak. Habár ha belegondolok, neki nincsen családja és senki aki örökölhetné a céget amit kint felépített. Vajon rám szeretné hagyni az egészet?! Dehogyis.. hogy jut eszembe ilyen. Mintha máris el akarnám happolni előle az egész bizniszt. Mi lesz így az ösztöndíjjal? Az annyira bizonytalan még.. nem is jelentkeztünk. Amerikába vágyom nem Angliába. Természetesen az sem lenne rosszabb semmivel sőt, biztosabb lábakon álló kiugrási lehetőségnek mutatkozik mint a táncos dolog. Megint nem tudok dönteni. Miért hozza így mostanában a sors?!

-Jól vagy szivem?- szólított meg anya aggódva. Megint begondolkoztam

- Persze, semmi baj- mosolyodtam el- ez még a jövő zenéje, majd látjuk akkor mi lesz hogy lesz

-Rendben, ezzel egyetértek. Csak azért mondtam, hogy legyen időd elgondolkodni rajta. Attól nem félek, hogy az általam felállított feltételeket nem teljesíted, szóval onnantól fogva azon múlik hogyan döntesz.

-Szerintem kész van a vacsora- törte meg anya a komoly témát

-Szuper, eléggé éhes vagyok már-mondtam neki és felálltam vele együtt segíteni neki az előkészületekben.

A vacsora jó hangulatban telt. Haza jött nővérem is, ugyan a párja most éjszakás így nem szeretett volna egyedül lenni este, arról nem is beszélve, hogy Theresa vele is akart beszélni, mert számára más lehetőséget tudna nyújtani szintén Angliában. Anya ilyenkor mindig oda és vissza van, ha Fédra itthon tölt el egy kis időt a családdal.

Alig tudok aludni. Inkább egyáltalán nem megy. Kattog, kattog és kattog az agyam. Igyekszik mérlegelni az összes lehetőséget de talán túl van terhelve szegény. Bele is fájdul a fejem ebbe. Kimegyek a konyhába egy saridonért és egy advilért, majd készítek egy kakaót és bekapcsolom a gépet. Erősen kétlem, hogy bárki is fent lenne ilyenkor de azért egy próbát teszek. Még ha csak végigfutok az üzenőfalon akkor is valamivel legalább egy kis időre muszáj elvonni a figyelmem. Fent találom Rinnát aki egyből ír is

-Te mit keresel fent ilyen későn?!

-Képtelen vagyok aludni

-Na miért?

-Itt van Theresa

-És..?

-És mondott valamit ami nem hagy nyugodni

-Beszólt vagy mi a baj?

-Nem is baj ez…. Csak kimehetnék vele Angliába ha nem lesz hármasnál rosszabb jegyem érettségin

-De hisz ez fantasztikus!!

-Hát és az ösztöndíjjal mi legyen?!

-Állítsd egymással szembe pro és kontra dolgokat mind a kettőnél, és nézd meg melyik jön ki jobban, vagy inkább hasznosabban

-Te is tudod hogy az én álmom Amerika. Nem pedig Anglia.

- Arra semmi garancia nincsen, hogy oda eljutunk. Mmint Amerikába.

-Egy próbát megér még mindig úgy gondolom. Ha most jelentkezünk még időben lezajlik az egész, és akkor megtudjuk kijutunk-e. nem lesz késő még utána se kimennem akkor

Theresával ha nem jön össze a táncos mizéria.

-Oké, ahogy gondolod. De akkor most azonnal jelentkezz.

-Rendben főnökasszony!

Majd ezután boldogan nyitottam meg a jelentkezési lapot és töltöttem ki a kettőnk nevével. Még szerencsém, hogy márciusban töltöttem a 18. életévem, így nem kell szülői beleegyezés Magyarországi szabályok szerint. Azért is dobta fel a hangulatom mert eddig úgy éreztem Kori nem érezte annyira magáénak ezt a lehetőséget, viszont most ő mondta hogy akkor most vagy soha. Ez kicsit megnyugtat. Mintha nem csak én kergetnék egy lehetetlen álmot. Meg is van. Ráviszem a kurzort a küldés gombra de egyszerűen nem megy így elsőre. Egyre gyorsabban ver a szívem mintha valami rosszban sántikálnék. De hisz ebben nincsen semmi rossz, győzködöm magam. Csak próbálkozom valami önállóval. Zavar, hogy nem szóltam anyáéknak. Nem, nem zavar. Na jó egy kicsit. Rászánom magam mire rákattintok a küldés gombra. Innen nincs visszaút.

-Kész is- értesítettem őt egyből

-Remek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor és mit kapunk vissza válasznak

-Ne is mondd, ezek után végképp nem tudok majd aludni

-Azért próbálj meg, háromnegyed 1 van.

-Igyekszem , de aztán te is menjél

-Persze máris , mert leragad a szemem. Jóéjt Zorka! ALUDJÁL!

-Azonnal. Jóéjt Rinna!

Majd kikapcsoltam a gépet megittam a kakaót és lefeküdtem aludni. Meglepően gyorsan sikerült is álomba merülni. Furcsa álmom volt . Két idegen emberrel ismerkedtem meg egyszerre egy szórakozóhelyen. Az egyikük hűvös teremtés volt, mégis jól kijöttünk egymással. A másik nagyon pörgős nyitott közvetlen, inkább ilyen személyiségű emberrel barátkozom össze hamarabb. Mégis mind a kettejüktől tartottam, hisz csak akkor este ismertem meg őket. Mind a kettő felajánlotta a közös taxi lehetőségét, melyiket válasszam?!

Mihez kezdjek az életemmel? Mi akarok lenni ha nagy leszek? Mi lesz velem 10 év múlva? Úgy körülbelül egy éve rajzanak a fejemben ezek a kérdések, mint ahogy persze most is. Sosem jutok dűlőre, vagy akárcsak elsőre normálisnak feltételezhető válaszhoz. De nem is kell, ugyan, hát ráérek még – általában lezártam ennyivel a dolgot, viszont így az érettségi előtt egy hónappal már rendesen égett a lábam alatt a talaj. Jobbról is meg balról is hallgatni hogy ’Miért nem mész egyetemre? Olyan jó eszed van simán megállnád a helyed! Nem adtad be sehova? Ú, szóval akkor dolgozni fogsz vagy mi lesz veled?! Diploma nélkül a mai világban elég nehéz.’ Óó szerintem csessze meg az egyetem.. ilyen irreális ponthatárok és lehetetlen elvárások mellett ki nincs ott nyomás alatt? Ja de igen, mindenki. Nem kell ez a hajtás úgy érzem.. vagy mégis? Őszintén szólva..
-Zooooooorkaa- eszméltem fel amikor valaki a fülembe ordított
-Igen, tessék- tettem úgy mintha végig figyeltem volna
-Hallhatnánk a 454-es szállító tartozik oldalát? Ismételd el még egyszer légyszives a könyvelését-szólt a kérdés
-Öhm persze máris
Miután válaszoltam a kérdésre is már szólt is a csengő. Nem mintha számított volna ugyanis dupla üzleti gazdaságtan első órája után nincs szünet tartva a két óra között. Drága közgazdaság, teljesen megérte eltölteni itt 4 évet amikor már azelőtt is tudtam hogy sohasem fogok ilyennel foglalkozni. Na de remélem egyszer majd hasznát veszem. Nem tudhatjuk mit hoz a jövő.
Akár egy felhő, úgy keringtem a föld felett egész nap, szana-széjjel voltak a gondolataim.
Miután hazaértem egy kis pihenés után már indultam is edzésre. A tánc. Na ez az amiért érdemes élni. Mindig hihetetlen belegondolni, hogy már 12 éve űzöm. Én vagyok öreg vagy gyorsan telik az idő?! Amint beérek az öltözőbe Korinna már látja hogy nem vagyok formában.
- Szia mizu? Van valami baj? Nem festesz túl jól
- Áá semmi komoly. Csak a szokásos világmegváltó kérdéseim lomboztak le
- Túl komolyan veszel mindent..engedd el most őket, mindjárt kezdünk-és ezzel ott is hagyott az öltözőben, hogy bemelegítsen. Hihetetlen, hogy képes egy mondattal lekezelni a dolgaim, amiken én egy teljes napig tudok gondolkozni eredménytelenül. Nagyon rossz bele gondolni, már csak egy évig leszünk így együtt. 6 év barátság után kicsit szíven üti az embert ha nem tudja megmondani merre lesznek 1 év múlva…inkább 4 hónap múlva.
Azért is szeretek táncolni mert ilyenkor mindent kizárok. Én vagyok, a zene és a mozdulataim. Semmi más nem kapcsol ki és köt le mint ahogy ez teszi. Többször eszembe jutott már, hogy ezzel szeretnék foglalkozni felnőtt koromban is. Na persze- kaptam általában a választ a szüleimtől. ’Ott egy sérülés és vége, egyébként is, mit csinálsz majd utána?? Abból bizony nem tartod el magad életed végéig ugye tudod? És itt csak a legjobbak érnek el valamit. Akik kiemelkedőek és az nem egyszerű dolog. Keress inkább egy egyetemet valami pénzügyi diplomával.’ Már jó ideje fel sem hoztam a témát, hiszen ha ők így állnak hozzá én mégis mit kapálózzak?!
Gyorsan eltelt az óra, bár ez nem volt újdonság. Hazaérve vacsora és tusolás után befeküdtem az ágyba kicsit szétnézni, böngészni. Attól függetlenül, hogy nem éreztem magam esélyesnek semmilyen féle mozgással kapcsolatos egyetemre, jó volt eljátszani a gondolattal így keresgéltem az intézmények között, melyik mit tudna nyújtani. Meglepetésemre ösztöndíj pályázatra bukkantam. 12-18 éves korig lehetett jelentkezni. Nagyot dobbant a szívem hirtelen. Hisz még éppen benne vagyok a korhatárban. Már bele is éltem magam és elképzeltem mindent előre körülbelül 5 éves távlatban, csak ahogy szoktam. Utálom ezt a tulajdonságom mert mire észbe kapok mindig rájövök, hogy ebből semmi sem igaz, sőt soha nem is lesz valóságos. Na mindegy azért elolvasom a többi feltételeket is:
I. kör
-Korhatár: 12-18 éves korig
-minimum 6 év tánc tapasztalat
-fényképes önéletrajz+ motivációs levél
-kézzel írt 3 oldalas esszé: Mit jelent számomra a tánc? címmel
-önállóan összeállított koreográfia, videofelvétellel csatolva az önéletrajz mellé
Ha minden megfelelt,
II. kör
-írásbeli vizsga helyszínen: A tánc története és alapjai
-személyes felvételi elbeszélgetés
Továbbá ha minden szintén megfelel,
III. kör: csak 30 fő kerül be
-produkció bemutatása a zsűrinek, a helyi színházban
Majd a műsörszámokat pontozás alapján állítjuk sorrendbe, és az első 10 növendék részesülhet egy 6 féléves egyetemi ösztöndíjprogramban.
Ejha-gondoltam magamban. Nem is hangzik olyan rosszul, hisz saját koreográfia már van, mert Korinnával egy éve duettet táncolunk amit mi raktunk össze. A többi feltétel pedig akarat kérdése.. Elküldöm neki is a linket. Egyből megnézte és pár perc múlva már láttam is, hogy gépel
- aha tök szuper de amúgy a helyszínt nézted?!
- New York. Hát tök fasza nem? Mi más lehetőség lenne elhagyni ezt a porfészket?
- és nyilván anyudék is a nyakadba borultak örömükben jól gondolom?-hallom az iróniát a szájából ha így ír
- nem szóltam nekik még róla, de szerintem nem is kell még. az első kör úgyis tök pite, a másodikat még csak-csak megoldanánk valahogy ha meg már eljutunk a harmadikig rohadt nagy császárok vagyunk akkor majd szólok
- hogyne.
- kérlek na. csak próbáljuk meg. jó buli lesz
- jóó. meggyőztél. külön gondoltad vagy a duettet ?
- a duettet. talán kicsit felturbóznánk és akkor versenyképesebb lenne.
- mert amúgy együtt is lehet jelentkezni?
- baasszuus. azt nem néztem. na várj
Gyorsan átbogarásztam az oldalt hátha találok valami olyat ami kategóriák szerint is leírja a pályázatot. Már kezdtem megijedni, hogy ez csak szóló biznisz de mielőtt elkapott volna a pánik megtaláltam : maximum 3 fős csapatban lehet jelentkezni, és a zsűri tetszés szerint szét bonthat a harmadik fordulóban. Huh zsír.
-na megtaláltam
-szuper, és mit ír pontosan?
-max 3 fős lehet egy csapat szóval még bőven benne vagyunk, viszont ha tényleg eljutunk a
harmadik körbe ott ha úgy tartja kedvük bármikor szétszedhetnek minket és akkor szólózni kell
-hát ez elég faszság már nem azért… honnan szüljek ki egy önálló szóló produkciót ha előtte mindig csak párban mutattuk be ? nem tetszik ez nekem Zori szerintem hagyjuk rá.. amúgyis tudod, hogy én beadtam jogra szóval nem dobnám csak el úgy ha bekerülök
-de úúristen. ez egy egyetem. TÁNCOSOKNAK. el se tudnék képzelni fantasztikusabb lehetőséget számunkra
-elég lesz. meggyőztél mondtam már. megpróbálom veled de ha szétszednek én biztos nem szólózok..
-miért?! mi vagyunk a legjobbak improvizációból a csoportban nem is értem miért mondod ezt
- az teljesen más…ezen emberek élete múlik. ha választanom kell akkor a jog mellett döntök. ezt gondoltam jobb ha tudod
-jóólvanna. –nem is akartam többet reagálni mert csak összevesztünk volna. Így meg, hogy végülis meggyőztem ez hiányzott volna a legkevésbé. Egy cél, végre van valami ami lebeg a szemem előtt és küzdhetek érte. Baromira hiányzott ez már a szürke hétköznapjaimból.
-meg kellene kérdeznünk Regit erről- szakította félbe a gondolataim
- ja igen persze mindenképp, nekem is eszembe jutott. egyébként arra gondoltam hogy edzés után üres szokott lenni a terem ugye? mert akkor maradhatnánk egy órát ezen dolgozni és úgy szerintem rendben lenne a határidőre.. van 2 hónapunk júniusig
-részemről megoldható. még a végén meghozod a kedvem és énis bezsongok
-reméltem- írtam egy nevetős matrica kíséretében
- szerintem én lépek aludni mert fáradt vagyok már..
-jólvan menjél nyugodtan, aludj jól puszi! és köszönöm !
-neked is jóéjt! ha tudnád mennyibe fog ez neked kerülni..
Erre már csak hangulatjelekkel válaszoltam, a következő pillanatban pedig már offline volt. Ezek után én is inkább igyekeztem aludni több kevesebb sikerrel. Miért vagyok ilyen?! Hogy mindig mindent túl agyalok.. ezzel rontom el általában a dolgokat. Akárcsak a fiúknál. Óó emlékszem milyen helyes volt Gergő amikor először láttam. De elszúrtam, mostanában pedig már nem is beszélünk egyáltalán. Elkalandoztam. Szerteágazó asszociációkat tud lebonyolítani az agyam pillanatok alatt.
Csörög az óra. Reggel hat óra, szundi…csörög..szundi és ezt még így tovább körülbelül 30 percen keresztül aminek mindig az a vége hogy majdnem elkésem. Gyorsan elkészültem majd indultam is a suliba. Amikor zárnám le a biciklim hallom hogy valaki rámköszön:
-Heló Zorimori!
Gondolkozok ki a fene lehet ez hiszen csak egy embernek engedtem, hogy így szólítson, már épp el akartam küldeni a faszba amikor megláttam. Ő volt az. Gergő.
-Sziiaaa- nyújtottam el a végét mint akit kicsit sem hat meg hogy ott van
- Régen beszéltünk minden rendben veled?
-Igen persze jól megvagyok köszi. Na és veled ? Barátnőddel jól megvagytok?
-Én is remekül vagyok köszönöm kérdésed. Minden szuper. Szeretnék kérni tőled egy szívességet.. lehet róla szó?- mondta majd Úgy nézett rám. Borzasztó, mennyire kiismerhető vagyok, és mivel tud levenni a lábamról.. bár neki a szimpla létezése is pont elegendő ahhoz. Megint elkalandoztál Zorka.
-Szóóóvaaaaal…? –kérdezte és láttam, hogy meghökkent azon, nem mondtam igent azonnal. Légy erős szivi, menni fog.
-hát nem is tudom eléggé elfoglalt vagyok mostanában. miről lenne szó?
-tudod nem sokára fél évesek leszünk Ramival és gondoltam segítenél eljönni velem ajándékot venni neki. szó szerint semmi ötletem sincs. te pedig képtelen vagy nemet mondani, főleg nekem-mondta és a végén nevetve megölelt
Valami nagyon eldurrant az agyamban.
-óóhohohó tudod mit ? KAPD BE!- mondtam miközben elhátráltam tőle és belenyomtam a képébe a középső ujjam.
Az első három órán takarékra álltam. Azt sem tudnám megmondani, hogy milyen órákon ültem. Csakis rajta agyaltam. Hülye pöcs. Ki kellene törölnöm őt az agyamból, az emlékeimből úgy mindent. De minél jobban szeretnénk elfelejteni valakit annál jobban vésse be magát a fejünkbe. Nagyon kár, hogy ez milyen igaz. Muszáj keresnem valamit ami eltereli a figyelmemet róla. Ó teljesen el is feledkeztem az ösztöndíjról. Na az jó lesz. Majd új mozdulatokon gondolkozom, nem árt egy kis vérfrissítés a táncunknak. El kell kápráztassunk mindenkit New Yorkban. Már ha kijutunk. Már ha túljutunk az első fordulón. Hiszen az sem biztos. És megint jön az érzés: szar minden. Beleélem magam ebbe közben az sem lehetetlen, hogy el sem olvassák az önéletrajzot mert nem tetszik a képem..vagy mivan ha elkeveredik a levél és nem ér oda a határidőre úgy hogy nem is tudok róla? Vagy ha felgyullad a leveleinket szállító kocsit?? Igen, ilyen és ezekhez hasonló variációk is megfordulnak a fejemben ugyanis bármi megtörténhet. Akár mottómmá is tehetném ezt a két szót mert úgy érzem ez mindenre gyógyír és mindenre megoldás. Még ha nem is a legjobb de magyarázatot ad a legtöbb dologra.
Vontatottan telik a nap. Örökkévalóságnak tűnik mire kicsengetnek az utolsó óráról. Ráadásul most sietnem kell mert dolgozom is délután. 4 órára már meg is érkezem az üzletbe.
-Csókolom!- köszöntem hangosan
-Zorka drágám sziaa! Ide tudnád hozni nekem azt a ládát a tulipánokkal ami az ajtó mellett van?
-Persze máris viszem.-gyors ledobtam a cuccom és mentem is a ládáért. Imádom a virágokat, ezért dolgozom a helyi virágkötő üzletben- milyen gyönyörűek. tudta Ica néni, hogy a tulipán a halhatatlan szerelem jelképe?
-eddig nem hallottam. az nem a rózsa?
-neem, sokan összetévesztik a jelentésüket. azért is tudom ennyire mert legjobb barátnőm kedvenc virága a tulipán.
-ha már így állunk vigyél el neki nyugodtan pár szálat ha szeretnél- mondta kedvesen
-tényleg szabad?
-hát persze drágám csak válogasd ki még most mert akkor azokat nem kötöm csokorba
Annyira cuki. Pedig tudja jól, hogy nem azért mondtam hogy elcsóréljak a virágból, mert azért a tulipán nem egy olcsó mulatság.
-biztos nagyon fog neki örülni.
-na és miért nem te kapsz már valamelyik fiútól virágot?- kíváncsiskodott. Néha napján rákérdez a fiúügyeimre és említettem is neki Gergőt még anno. Remélem elfelejtette azóta.
-óó nem vagyok én olyan lány Ica néni akinek a fiúk virágot hoznak.
-és mivan azzal a Gergő gyerekkel? úgy hívták nem?
-jajj de igen. viszont az már veszett fejsze nyele…-mondtam savanyú hangon. Nem akartam róla beszélni. Eddig az első három óra óta nem igazán jutott eszembe. Sikerült elterelni a gondolataim a tánccal meg azzal, hogy sietnem kellett ide. Fogalmam sincs melyik lenne a jobb egy héten keresztül folyamatosan csak róla beszélni és úgy könnyebben el tudnám engedni hogy már nincs mondanivalóm róla, vagy pedig elnyomi ameddig meg nem szűnik létezni a szememben. Ez most teljesen mindegy, úgyis az elnyomás mellett döntök mint mindig.
Hamar eltelt az idő, már megyek is haza. Viszont ami otthon várt arra nem voltam felkészülve..