Mihez kezdjek az életemmel? Mi akarok lenni ha nagy leszek? Mi lesz velem 10 év múlva? Úgy körülbelül egy éve rajzanak a fejemben ezek a kérdések, mint ahogy persze most is. Sosem jutok dűlőre, vagy akárcsak elsőre normálisnak feltételezhető válaszhoz. De nem is kell, ugyan, hát ráérek még – általában lezártam ennyivel a dolgot, viszont így az érettségi előtt egy hónappal már rendesen égett a lábam alatt a talaj. Jobbról is meg balról is hallgatni hogy ’Miért nem mész egyetemre? Olyan jó eszed van simán megállnád a helyed! Nem adtad be sehova? Ú, szóval akkor dolgozni fogsz vagy mi lesz veled?! Diploma nélkül a mai világban elég nehéz.’ Óó szerintem csessze meg az egyetem.. ilyen irreális ponthatárok és lehetetlen elvárások mellett ki nincs ott nyomás alatt? Ja de igen, mindenki. Nem kell ez a hajtás úgy érzem.. vagy mégis? Őszintén szólva..
-Zooooooorkaa- eszméltem fel amikor valaki a fülembe ordított
-Igen, tessék- tettem úgy mintha végig figyeltem volna
-Hallhatnánk a 454-es szállító tartozik oldalát? Ismételd el még egyszer légyszives a könyvelését-szólt a kérdés
-Öhm persze máris
Miután válaszoltam a kérdésre is már szólt is a csengő. Nem mintha számított volna ugyanis dupla üzleti gazdaságtan első órája után nincs szünet tartva a két óra között. Drága közgazdaság, teljesen megérte eltölteni itt 4 évet amikor már azelőtt is tudtam hogy sohasem fogok ilyennel foglalkozni. Na de remélem egyszer majd hasznát veszem. Nem tudhatjuk mit hoz a jövő.
Akár egy felhő, úgy keringtem a föld felett egész nap, szana-széjjel voltak a gondolataim.
Miután hazaértem egy kis pihenés után már indultam is edzésre. A tánc. Na ez az amiért érdemes élni. Mindig hihetetlen belegondolni, hogy már 12 éve űzöm. Én vagyok öreg vagy gyorsan telik az idő?! Amint beérek az öltözőbe Korinna már látja hogy nem vagyok formában.
- Szia mizu? Van valami baj? Nem festesz túl jól
- Áá semmi komoly. Csak a szokásos világmegváltó kérdéseim lomboztak le
- Túl komolyan veszel mindent..engedd el most őket, mindjárt kezdünk-és ezzel ott is hagyott az öltözőben, hogy bemelegítsen. Hihetetlen, hogy képes egy mondattal lekezelni a dolgaim, amiken én egy teljes napig tudok gondolkozni eredménytelenül. Nagyon rossz bele gondolni, már csak egy évig leszünk így együtt. 6 év barátság után kicsit szíven üti az embert ha nem tudja megmondani merre lesznek 1 év múlva…inkább 4 hónap múlva.
Azért is szeretek táncolni mert ilyenkor mindent kizárok. Én vagyok, a zene és a mozdulataim. Semmi más nem kapcsol ki és köt le mint ahogy ez teszi. Többször eszembe jutott már, hogy ezzel szeretnék foglalkozni felnőtt koromban is. Na persze- kaptam általában a választ a szüleimtől. ’Ott egy sérülés és vége, egyébként is, mit csinálsz majd utána?? Abból bizony nem tartod el magad életed végéig ugye tudod? És itt csak a legjobbak érnek el valamit. Akik kiemelkedőek és az nem egyszerű dolog. Keress inkább egy egyetemet valami pénzügyi diplomával.’ Már jó ideje fel sem hoztam a témát, hiszen ha ők így állnak hozzá én mégis mit kapálózzak?!
Gyorsan eltelt az óra, bár ez nem volt újdonság. Hazaérve vacsora és tusolás után befeküdtem az ágyba kicsit szétnézni, böngészni. Attól függetlenül, hogy nem éreztem magam esélyesnek semmilyen féle mozgással kapcsolatos egyetemre, jó volt eljátszani a gondolattal így keresgéltem az intézmények között, melyik mit tudna nyújtani. Meglepetésemre ösztöndíj pályázatra bukkantam. 12-18 éves korig lehetett jelentkezni. Nagyot dobbant a szívem hirtelen. Hisz még éppen benne vagyok a korhatárban. Már bele is éltem magam és elképzeltem mindent előre körülbelül 5 éves távlatban, csak ahogy szoktam. Utálom ezt a tulajdonságom mert mire észbe kapok mindig rájövök, hogy ebből semmi sem igaz, sőt soha nem is lesz valóságos. Na mindegy azért elolvasom a többi feltételeket is:
I. kör
-Korhatár: 12-18 éves korig
-minimum 6 év tánc tapasztalat
-fényképes önéletrajz+ motivációs levél
-kézzel írt 3 oldalas esszé: Mit jelent számomra a tánc? címmel
-önállóan összeállított koreográfia, videofelvétellel csatolva az önéletrajz mellé
Ha minden megfelelt,
II. kör
-írásbeli vizsga helyszínen: A tánc története és alapjai
-személyes felvételi elbeszélgetés
Továbbá ha minden szintén megfelel,
III. kör: csak 30 fő kerül be
-produkció bemutatása a zsűrinek, a helyi színházban
Majd a műsörszámokat pontozás alapján állítjuk sorrendbe, és az első 10 növendék részesülhet egy 6 féléves egyetemi ösztöndíjprogramban.
Ejha-gondoltam magamban. Nem is hangzik olyan rosszul, hisz saját koreográfia már van, mert Korinnával egy éve duettet táncolunk amit mi raktunk össze. A többi feltétel pedig akarat kérdése.. Elküldöm neki is a linket. Egyből megnézte és pár perc múlva már láttam is, hogy gépel
- aha tök szuper de amúgy a helyszínt nézted?!
- New York. Hát tök fasza nem? Mi más lehetőség lenne elhagyni ezt a porfészket?
- és nyilván anyudék is a nyakadba borultak örömükben jól gondolom?-hallom az iróniát a szájából ha így ír
- nem szóltam nekik még róla, de szerintem nem is kell még. az első kör úgyis tök pite, a másodikat még csak-csak megoldanánk valahogy ha meg már eljutunk a harmadikig rohadt nagy császárok vagyunk akkor majd szólok
- hogyne.
- kérlek na. csak próbáljuk meg. jó buli lesz
- jóó. meggyőztél. külön gondoltad vagy a duettet ?
- a duettet. talán kicsit felturbóznánk és akkor versenyképesebb lenne.
- mert amúgy együtt is lehet jelentkezni?
- baasszuus. azt nem néztem. na várj
Gyorsan átbogarásztam az oldalt hátha találok valami olyat ami kategóriák szerint is leírja a pályázatot. Már kezdtem megijedni, hogy ez csak szóló biznisz de mielőtt elkapott volna a pánik megtaláltam : maximum 3 fős csapatban lehet jelentkezni, és a zsűri tetszés szerint szét bonthat a harmadik fordulóban. Huh zsír.
-na megtaláltam
-szuper, és mit ír pontosan?
-max 3 fős lehet egy csapat szóval még bőven benne vagyunk, viszont ha tényleg eljutunk a
harmadik körbe ott ha úgy tartja kedvük bármikor szétszedhetnek minket és akkor szólózni kell
-hát ez elég faszság már nem azért… honnan szüljek ki egy önálló szóló produkciót ha előtte mindig csak párban mutattuk be ? nem tetszik ez nekem Zori szerintem hagyjuk rá.. amúgyis tudod, hogy én beadtam jogra szóval nem dobnám csak el úgy ha bekerülök
-de úúristen. ez egy egyetem. TÁNCOSOKNAK. el se tudnék képzelni fantasztikusabb lehetőséget számunkra
-elég lesz. meggyőztél mondtam már. megpróbálom veled de ha szétszednek én biztos nem szólózok..
-miért?! mi vagyunk a legjobbak improvizációból a csoportban nem is értem miért mondod ezt
- az teljesen más…ezen emberek élete múlik. ha választanom kell akkor a jog mellett döntök. ezt gondoltam jobb ha tudod
-jóólvanna. –nem is akartam többet reagálni mert csak összevesztünk volna. Így meg, hogy végülis meggyőztem ez hiányzott volna a legkevésbé. Egy cél, végre van valami ami lebeg a szemem előtt és küzdhetek érte. Baromira hiányzott ez már a szürke hétköznapjaimból.
-meg kellene kérdeznünk Regit erről- szakította félbe a gondolataim
- ja igen persze mindenképp, nekem is eszembe jutott. egyébként arra gondoltam hogy edzés után üres szokott lenni a terem ugye? mert akkor maradhatnánk egy órát ezen dolgozni és úgy szerintem rendben lenne a határidőre.. van 2 hónapunk júniusig
-részemről megoldható. még a végén meghozod a kedvem és énis bezsongok
-reméltem- írtam egy nevetős matrica kíséretében
- szerintem én lépek aludni mert fáradt vagyok már..
-jólvan menjél nyugodtan, aludj jól puszi! és köszönöm !
-neked is jóéjt! ha tudnád mennyibe fog ez neked kerülni..
Erre már csak hangulatjelekkel válaszoltam, a következő pillanatban pedig már offline volt. Ezek után én is inkább igyekeztem aludni több kevesebb sikerrel. Miért vagyok ilyen?! Hogy mindig mindent túl agyalok.. ezzel rontom el általában a dolgokat. Akárcsak a fiúknál. Óó emlékszem milyen helyes volt Gergő amikor először láttam. De elszúrtam, mostanában pedig már nem is beszélünk egyáltalán. Elkalandoztam. Szerteágazó asszociációkat tud lebonyolítani az agyam pillanatok alatt.
Csörög az óra. Reggel hat óra, szundi…csörög..szundi és ezt még így tovább körülbelül 30 percen keresztül aminek mindig az a vége hogy majdnem elkésem. Gyorsan elkészültem majd indultam is a suliba. Amikor zárnám le a biciklim hallom hogy valaki rámköszön:
-Heló Zorimori!
Gondolkozok ki a fene lehet ez hiszen csak egy embernek engedtem, hogy így szólítson, már épp el akartam küldeni a faszba amikor megláttam. Ő volt az. Gergő.
-Sziiaaa- nyújtottam el a végét mint akit kicsit sem hat meg hogy ott van
- Régen beszéltünk minden rendben veled?
-Igen persze jól megvagyok köszi. Na és veled ? Barátnőddel jól megvagytok?
-Én is remekül vagyok köszönöm kérdésed. Minden szuper. Szeretnék kérni tőled egy szívességet.. lehet róla szó?- mondta majd Úgy nézett rám. Borzasztó, mennyire kiismerhető vagyok, és mivel tud levenni a lábamról.. bár neki a szimpla létezése is pont elegendő ahhoz. Megint elkalandoztál Zorka.
-Szóóóvaaaaal…? –kérdezte és láttam, hogy meghökkent azon, nem mondtam igent azonnal. Légy erős szivi, menni fog.
-hát nem is tudom eléggé elfoglalt vagyok mostanában. miről lenne szó?
-tudod nem sokára fél évesek leszünk Ramival és gondoltam segítenél eljönni velem ajándékot venni neki. szó szerint semmi ötletem sincs. te pedig képtelen vagy nemet mondani, főleg nekem-mondta és a végén nevetve megölelt
Valami nagyon eldurrant az agyamban.
-óóhohohó tudod mit ? KAPD BE!- mondtam miközben elhátráltam tőle és belenyomtam a képébe a középső ujjam.
Az első három órán takarékra álltam. Azt sem tudnám megmondani, hogy milyen órákon ültem. Csakis rajta agyaltam. Hülye pöcs. Ki kellene törölnöm őt az agyamból, az emlékeimből úgy mindent. De minél jobban szeretnénk elfelejteni valakit annál jobban vésse be magát a fejünkbe. Nagyon kár, hogy ez milyen igaz. Muszáj keresnem valamit ami eltereli a figyelmemet róla. Ó teljesen el is feledkeztem az ösztöndíjról. Na az jó lesz. Majd új mozdulatokon gondolkozom, nem árt egy kis vérfrissítés a táncunknak. El kell kápráztassunk mindenkit New Yorkban. Már ha kijutunk. Már ha túljutunk az első fordulón. Hiszen az sem biztos. És megint jön az érzés: szar minden. Beleélem magam ebbe közben az sem lehetetlen, hogy el sem olvassák az önéletrajzot mert nem tetszik a képem..vagy mivan ha elkeveredik a levél és nem ér oda a határidőre úgy hogy nem is tudok róla? Vagy ha felgyullad a leveleinket szállító kocsit?? Igen, ilyen és ezekhez hasonló variációk is megfordulnak a fejemben ugyanis bármi megtörténhet. Akár mottómmá is tehetném ezt a két szót mert úgy érzem ez mindenre gyógyír és mindenre megoldás. Még ha nem is a legjobb de magyarázatot ad a legtöbb dologra.
Vontatottan telik a nap. Örökkévalóságnak tűnik mire kicsengetnek az utolsó óráról. Ráadásul most sietnem kell mert dolgozom is délután. 4 órára már meg is érkezem az üzletbe.
-Csókolom!- köszöntem hangosan
-Zorka drágám sziaa! Ide tudnád hozni nekem azt a ládát a tulipánokkal ami az ajtó mellett van?
-Persze máris viszem.-gyors ledobtam a cuccom és mentem is a ládáért. Imádom a virágokat, ezért dolgozom a helyi virágkötő üzletben- milyen gyönyörűek. tudta Ica néni, hogy a tulipán a halhatatlan szerelem jelképe?
-eddig nem hallottam. az nem a rózsa?
-neem, sokan összetévesztik a jelentésüket. azért is tudom ennyire mert legjobb barátnőm kedvenc virága a tulipán.
-ha már így állunk vigyél el neki nyugodtan pár szálat ha szeretnél- mondta kedvesen
-tényleg szabad?
-hát persze drágám csak válogasd ki még most mert akkor azokat nem kötöm csokorba
Annyira cuki. Pedig tudja jól, hogy nem azért mondtam hogy elcsóréljak a virágból, mert azért a tulipán nem egy olcsó mulatság.
-biztos nagyon fog neki örülni.
-na és miért nem te kapsz már valamelyik fiútól virágot?- kíváncsiskodott. Néha napján rákérdez a fiúügyeimre és említettem is neki Gergőt még anno. Remélem elfelejtette azóta.
-óó nem vagyok én olyan lány Ica néni akinek a fiúk virágot hoznak.
-és mivan azzal a Gergő gyerekkel? úgy hívták nem?
-jajj de igen. viszont az már veszett fejsze nyele…-mondtam savanyú hangon. Nem akartam róla beszélni. Eddig az első három óra óta nem igazán jutott eszembe. Sikerült elterelni a gondolataim a tánccal meg azzal, hogy sietnem kellett ide. Fogalmam sincs melyik lenne a jobb egy héten keresztül folyamatosan csak róla beszélni és úgy könnyebben el tudnám engedni hogy már nincs mondanivalóm róla, vagy pedig elnyomi ameddig meg nem szűnik létezni a szememben. Ez most teljesen mindegy, úgyis az elnyomás mellett döntök mint mindig.
Hamar eltelt az idő, már megyek is haza. Viszont ami otthon várt arra nem voltam felkészülve..